2000.
október 5. szerda
Elkövetkezett az a pillanat, amikor vennünk kell egy saját autót. Az MSI-t
pár hónappal ezelőtt megvásárolta a Marconi,
a változás első jele, hogy megváltoztatják az autó bérlés feltételeit,
költségmegtakarítás címén nem adnak többet házastársaknak biztosítást
a projectek alatt bérelt autókra. Eme probléma számunkra anyagilag
legkedvezőbb megoldása az, hogy veszünk egy autót és ezentúl azt
visszük magunkkal projectről-projectre. Így jobban járunk, mintha
autót bérelnénk, kb. 6 havi autóbérlés ára egyezik meg egy kicsit
drágább új autó éves értékcsökkenésével. Az MSI október 4.-én
jelentette be, hogy 16.-ától megszűnik a biztosítás. Még aznap
utánaszámoltam, hogy ez nekünk mennyi többletköltséget jelent,
másnapra eldöntöttük, hogy inkább érdemes lesz vennünk egy saját
autót.
2000. október
6. csütörtök
Valamennyi fogalmam már volt arról, hogy mekkora és milyen felszereltségű
autót szeretnék, Adél eléggé rám hagyta a jelöltek kiválasztását.
Egy egész éjszakát az interneten töltöttem, most igazán megtérült
a drága kábelmodemes szolgáltatás ára (havi $45), nagyon nagy
sebességgel tudtam letölteni táblázatokat, képeket, videókat,
teljes levelezőfórumokat. Némi keresgélés után rátaláltam egy
Hondára, ami úgy tűnik, hogy legközelebb áll az igényeinkhez és
a rászánt összeghez. Az autó neve:
2001
Acura TL 3.2
Csak egyféle felszereltségben kapható, MINDEN benne van, az egyetlen választható
extra a GPS. Nem akartunk ennyiért kocsit venni, de ez a készülék
annyira sportos és olyan hihetetlenül gazdagon van felszerelve,
hogy nem lett volna szívem kicsit olcsóbban sokkal alacsonyabb
kategóriát venni. Amerikában a nagyobb Hondákat Acura márkanév
alatt forgalmazzák, például az új Honda Legend itt Acura RL néven
fut. 1996-ban fejezték be a Legend gyártását, a TL méretei az
akkori Legend méreteivel egyeznek meg. Ezután kihoztak egy új
autót RL néven, ami a TL-nél és a régi Legend-nél 10 centivel
hosszabb. Ez az autó kapható most Legend néven Magyarországon
is. A TL Európában nem kapható. Méretben az Audi A6-hoz,
az 5-ös BMW-hez és a Jaguar S-TYPE-hoz áll közelebb, de árban
kb. $15000-al alattuk van. Azért ilyen "olcsó", mert
az USA-ban gyártják, és alkatrészeinek 45 százaléka megegyezik
az Accord-éval. Az Accord a Honda néven forgalmazott legnagyobb
személyautó, ezt többféle felszereltségben (pl. 3 féle motorral)
meg lehet venni, de a legnagyobb is alatta marad a TL felszereltségének
és teljesítményének.
2000.
október 7. szombat
A
hétvégét az autószalonok felkeresésével töltöttük. San Diegoban
két Acura szalon van, de mindkettőnek ugyanaz a tulajdonosa (http://www.cush.com/).
Szombaton elmentem a távolabbihoz, kicsit közelebbről megszemlélni
az internetről már jól megismert kocsikat. Amint beléptem, egy
eladó rögön odajött hozzám. Mondtam neki, hogy engem a TL érdekel,
erre kinyitott egyet, majd megkért, hogy várjak ott, kihoz egy
rendszámot, és már mehetünk is egy próbakörre. Volt egy kis időm
egyedül végigtapogatni a műszereket, kinyitogatni és eltekergetni
a mozdítható alkatrészeket. A próbakör teljesen meggyőző volt,
egyetértettem az autós magazinokkal, nagyon megéri ez a kocsi
az árát. Az eladó teljesen korrekt volt, egyáltalán nem próbált
erőszakoskodni, de azt még az elején megkérdezte, hogy még aznap
meg akarom-e venni az autót. Árról nem is beszéltünk, nem akartam
mutatni, hogy nagyon tetszett amit láttam.
2000.
október 8. vasárnap
Ebben
a szalonban a választható 9 szín (fehér, gyöngyház-fehér, ezüst,
arany, bordó, lagúna zöld, sötétzöld, sötétkék, fekete) közül
csak 4 volt élőben látható, de azok nem nagyon tetszettek. A katalógusban
levő színminták alapján a lagúna zöld ígérkezett a legérdekesebbnek,
a többi mind elég hétköznapinak tűnt. Felhívtam egy távolabbi
autószalont, kiderült, hogy nekik épp van ebből a lagúna zöldből,
így vasárnap oda mentünk el körülnézni. Itt is nagyon nyájasan
fogadott az eladó, gondolhatta, hogyha már a szín kiválasztásánál
tartunk, akkor közel állunk a vásárláshoz. Megmutatta a lagúna
(metál) zöld festésű, páfrányzöld bőrülésű autót, de hiába meregettük
a szemünket, a kocsi kívülről-belülről szürkének látszott. Adél
most látta először az autót életben, sajnos egyáltalán nem tett
rá jó benyomást. Túl öregesnek, merevnek és élettelennek találta.
Mondtam
neki, hogy a 3.2 literes motor azért elég fiatalosan mozgatja
ezt a kasznit, de értettem,
hogy mi nem tetszett, a színek túl konzervatívak, a világos bőr
pedig felesleges luxust sugall. Nekem a sötétkék vagy sötétzöld
szín tetszett világosbarna ülésekkel, de ezekből a színekből valóban
hiányzott a fiatalosság és a sportosság. A kívül-belül fekete
kocsi nagyon dögös volt, de hát azt képtelenség tisztán tartani,
valamint szerintem a teljesen sötét, misztikus autók általában
erőltetettek és túl agresszív kinézetűek. Ezen a ponton kicsit
el voltunk szontyolodva, majdnem fel is adtuk a dolgot, mivel
ennyi pénzért nem akartunk olyan autót venni, amivel nem vagyunk
teljesen megelégedve. Megnéztük a szomszédban levő Audikat, az
A6 állt a TL-hez legközelebb, de az jelentősen többe került, az
árban közelebb álló A4 pedig jóval kisebb és szerényebben kidolgozott
volt a Hondánál. Visszaballagunk hát az Acura-k közé, ahol újra
szemügyre vettük a színeket. Eddig nem nagyon foglalkoztunk az
ezüstmetál/fekete színösszeállítással, mivel egyikőnk sem szereti
túlságosan a fekete bőrt, és az ezüstszínű autókért sem vagyunk
oda, de a TL-nek ez a párosítás nagyon jól állt, a fekete fiatalos
és agresszív, az ezüst pedig sportos, így az összhatás már egyáltalán
nem öreges. Érdekes, hogy eddig szinte észre sem vettük az ezüst
kocsit, de kicsit szemügyre véve rájöttünk, hogy mindkettőnknek
tetszik, eloszlott minden bizonytalanságunk.
Pár perc tanácskozás után az ezüst színnél állapodtunk hát meg, be is mentem
az eladóval megtárgyalni az árakat. Amerikában az új autókkal
kapcsolatban két árat lehet tudni, az egyik az ajánlott fogyasztói
ár (MSRP: Manufacturer Suggested Retail Price),
a másik a szalon által a gyártónak fizetett beszerzési ár (Invoice
Price ).
A kettő különbsége az autószalon haszna. Az ajánlott árból lehet
alkudni attól függően, hogy mennyire kelendő az adott típus. Mivel
több szalontól is meg lehet venni ugyanazt a kocsit, kénytelenek
versenyezni az árakkal és ezt többnyire meg is teszik. Az interneten
is lehet autókat venni, ennek az az előnye, hogy nem kell az eladóval
alkudozni. Megnéztem, hogy a legjobb internetes autóáruház a Carsdirect.com
mennyiért adja a TL-eket: az ajánlott ár alatt $500-al
lehetett náluk megvenni őket. Az eladó teljes árról indított,
hosszas alkudozás után ment le -$500-ra.
Nagyon erőltette, hogy vegyem meg még aznap a kocsit, de én tudtam,
hogy ha kis időt szánok rá, az internet segítségével ki tudom
tapogatni a lehető legjobb árat.
2000.
október 9. hétfő
Az
interneten folytattam a keresgélést, már tudtam, hogy milyen autót
akarunk, most az árajánlatokat kellett begyűjteni. Több olyan
szolgáltatás is van, ahol az adataimat továbbítják a autókereskedőknek,
akik telefonon vagy email-ben ajánlatot tesznek. Ezeket a szolgáltatásokat
és az egész autóvásárlási procedúrát részletesen összefoglalja
a Carbuyingtips.com,
ez alapján több helyen is kértem árajánlatot. A legjobb ajánlat
a hozzánk közelebbi Cush
szalontól jött, $1300-al
az ajánlott fogyasztói ár alatt. Felhívtam a távolabbi Cush szalonban
azt az eladót, akivel szombaton beszéltem és megkérdeztem tőle,
hogy milyen árat tud mondani. Azt mondta, hogy ezek az autók nagyon
kelendőek és jóval olcsóbbak a konkurenciánál, így nem tud az
ajánlott fogyasztói árból engedni. Hihetetlen, hogy ugyanaz a
cég ennyire különböző árat ajánl azoknak akik csak besétálnak
a szalonba és azoknak, akik az interneten keresztül érdeklődnek.
Gondolom pontosan tudják, hogy az internetes vásárlók sokkal több
információval rendelkeznek, velük nem érdemes keménykedni. Elmondtam
ennek az eladónak, hogy nekem már van egy jóval jobb árajánlatom,
így az övé nem versenyképes. Nagyon tudni akarta, hogy mi az a
másik árajánlat. Gondoltam, ha már egyszer ő ilyen sunyi módon
kezdte az áralkut, akkor én is tréfásra veszem a stílust, ezért
azt mondtam neki, hogy $1500
az ajánlott ár alatt. Emberünknek a szeme sem rebbent, azt mondta,
hogy menjek be az irodájába és ennél jobb árat fog mondani. Nekem
nem volt kedvem feleslegesen utazgatni, inkább megkérdeztem, hogy
mi az ő legjobb ajánlata, de erre nem volt hajlandó válaszolni.
Sőt, még ki is akadt, amikor elmondtam neki, hogy természetesen
az ő legjobb ajánlatát meg fogom mondani a másik eladónak, és
hagyni fogom őket, hogy versenyezzenek. Felhívtam persze azt a
helyet is, ahol a lagúna szürke autót láttuk, és mondtam nekik,
hogy máshol fogom megvenni az autót, mert ott $1500-at
engednek el. Érdekes módon rövid huzavona után ők is hajlandónak mutatkoztak
ugyanennyiért eladni az autót, de hát sajnálkozva mondtam nekik,
hogy az ugyanannyi most már kevés, ez alá az ár alá kell licitálniuk.
Megállapodtunk $1600 árkedvezményben,
de abban maradtunk, hogy pár napra még szükségem van a döntés
meghozásához. Felhívtam azt az eladót, aki az $1300
kedvezményt ajánlotta az interneten keresztül és előadtam neki,
hogy közben begyűjtöttem egy $1600-os
ajánlatot, ami miatt már érdemes lenne távolabbi szalonban megvásárolnom
a kocsit. Azt mondta, hogy ennyiért ő is oda tudja adni, de lejjebb
nem tud menni. Ezen a ponton úgy éreztem, hogy további kavarásokkal
talán még lejjebb lehetne pár száz dollárral srófolni az árat,
de úgy döntöttem, hogy itt megállok. Ennek fő oka az volt, a Cush
készletét az interneten meg lehet nézni, és láttam, hogy csak
egy darab olyan ezüstszínű kocsijuk van, amiben benne van a navigációs
rendszer (összesen 15 db volt raktáron, ezek közül csak kettőben
volt navigáció, a másik fekete volt).
Egy másik szalonban azt mondták, hogy ezüstszínűt csak
januárra tudnak rendelni, mert néhány színre várakozás van. Lehet,
hogy ez nem volt igaz, mindenesetre megijedtem, mert nekem egy
héten belül meg kellett vennem a kocsit. Ez az ár $1200
hasznot jelentett az eladónak, ami 4.3%-nak felel meg. Az internetről
tudtam, hogy ez nagyon jó ár, ennyiért a 2000-es modelleket szokták
eladni, ez pedig már egy 2001-es évjárat volt. Szinte egy egész
(munka)napom elment a telefonálgatással, nem volt több energiám
és kedvem küzdeni további kedvezmények eléréséért.
2000.
október 10. kedd
Megbeszéltem telefonon az eladóval, hogy félreteszi nekem az ezüstszínű gépet,
este pedig bemegyek hozzájuk aláírni a szerződést. Csekkel akartam
fizetni (a banki átutalás gyerekcipőben jár az USA-ban), ezért
felhívtam a bankomat, nehogy meglepődjenek, amikor megérkezik
a vaskos csekk. Azt mondták, hogy pedig meglepődtek volna, mivel
péntekig még nem használhatom a részvényszámlámon levő készpénzt,
ugyanis 10 munkanapnak kell eltelnie azután, hogy átutaltam rá
a folyószámláról. Ez nem volt túl jó hír, mert így péntekig várnom
kellett volna a kocsi megvásárlásával. Mindenesetre le akartam
rakni az előleget, nehogy eladják az egyetlen ezüst autójukat.
Napközben még hívogatott a másik két szalon, $1700
kedvezményt
ajánlottak, de elmondtam nekik, hogy mivel az elején pimaszok
voltak, és teljes áron akarták eladni a kocsit, így inkább a másik
helyen fogom megvenni, ők érdemlik meg ezt az üzletet. Jó érzés
volt felbosszantani őket, ugyanis ezek az emberek azt hiszik,
hogy jajjde nagyon ravaszak és tökéletesen tudják manipulálni
a vásárlót. Hát engem sajnos nem sikerült manipulálniuk, rajtuk
maradt az autó.
Este elmentem lerakni az előleget és aláírni a papírokat. Az eladó megkért,
hogy mutassam meg neki a csekk-könyvemet, és hogy adjam meg az
adataimat, hogy leellenőrizzék a hitelképességemet. Nem igazán
értettem, hogy miért érdekli őket, hogy hitelképes vagyok-e (ezt
mindenkiről pontosan nyilvántartja két nagy cég), de nem zavart
a dolog, úgyis tudtam, hogy minden rendben van. Pár perc múlva
visszatért a srác, azt mondta, hogy tudják, hogy csak három nap
múlva lehet kiváltani a csekket, de mivel semmi gyanús jel nem
mutat arra, hogy nem fogják megkapni a pénzüket, most rögtön elvihetem
az autót! Mit mondjak, csak lestem, ugyanis nekik egyáltalán nem
volt érdekük, hogy ekkora szívességet tegyenek, így is, úgy is
aláírtam volna a szerződést. Ha akartam volna, másnap kiüríthettem
volna a részvényszámlámat és a kocsival Mexikóba távozhattunk
volna, lehet, hogy soha nem találtak volna meg. Úgy döntöttem,
hogy túl sok munka lenne ilyen hirtelen kiköltözni az apartmanunkból,
így nem szaladtunk el a pénzzel és a kocsival :-)
Öt nappal a döntés meghozatala után már kezemben is volt a kulcs. A kocsit
gyorsan lemosták (pedig teljesen tiszta volt), teletankolták,
megmutogatták néhány trükkösebb dolog használatát, és már mehettem
is az utamra. Nem hittem, hogy még aznap hazavihetem, ezért egyedül
mentem a szalonba, így ott álltam két kocsival, Adélért el kellett
mennem, hogy haza tudjuk hozni a másikat is.
Az út teljesen szürrealisztikus volt, olyan hirtelen történt az egész, hogy
nem tudtam eldönteni, hogy ez most valóság, vagy csak elképzelem
az egészet. Az autó halkan és magabiztosan siklott az autópályán,
eközben a navigácós rendszer női hangon emlékeztetett, hogy mennyi
idő múlva és merre kell fordulni, hogy hazaérjek. Amikor be kellett
parkolnom a szokásos helyre a ház előtt, és a hirtelen túl kicsinek
tűnő parkolóba alig tudtam betuszkolni a kocsit, rájöttem, hogy
valóság ez, megvettük életünk első új autóját, és ráadásul nem
is akármilyet!