2000. október 5. szerda

Elkövetkezett az a pillanat, amikor vennünk kell egy saját autót. Az MSI-t pár hónappal ezelőtt megvásárolta a Marconi, a változás első jele, hogy megváltoztatják az autó bérlés feltételeit, költségmegtakarítás címén nem adnak többet házastársaknak biztosítást a projectek alatt bérelt autókra. Eme probléma számunkra anyagilag legkedvezőbb megoldása az, hogy veszünk egy autót és ezentúl azt visszük magunkkal projectről-projectre. Így jobban járunk, mintha autót bérelnénk, kb. 6 havi autóbérlés ára egyezik meg egy kicsit drágább új autó éves értékcsökkenésével. Az MSI október 4.-én jelentette be, hogy 16.-ától megszűnik a biztosítás. Még aznap utánaszámoltam, hogy ez nekünk mennyi többletköltséget jelent, másnapra eldöntöttük, hogy inkább érdemes lesz vennünk egy saját autót.

2000. október 6. csütörtök

Valamennyi fogalmam már volt arról, hogy mekkora és milyen felszereltségű autót szeretnék, Adél eléggé rám hagyta a jelöltek kiválasztását. Egy egész éjszakát az interneten töltöttem, most igazán megtérült a drága kábelmodemes szolgáltatás ára (havi $45), nagyon nagy sebességgel tudtam letölteni táblázatokat, képeket, videókat, teljes levelezőfórumokat. Némi keresgélés után rátaláltam egy Hondára, ami úgy tűnik, hogy legközelebb áll az igényeinkhez és a rászánt összeghez. Az autó neve:

 2001 Acura TL 3.2

Csak egyféle felszereltségben kapható, MINDEN benne van, az egyetlen választható extra a GPS. Nem akartunk ennyiért kocsit venni, de ez a készülék annyira sportos és olyan hihetetlenül gazdagon van felszerelve, hogy nem lett volna szívem kicsit olcsóbban sokkal alacsonyabb kategóriát venni. Amerikában a nagyobb Hondákat Acura márkanév alatt forgalmazzák, például az új Honda Legend itt Acura RL néven fut. 1996-ban fejezték be a Legend gyártását, a TL méretei az akkori Legend méreteivel egyeznek meg. Ezután kihoztak egy új autót RL néven, ami a TL-nél és a régi Legend-nél 10 centivel hosszabb. Ez az autó kapható most Legend néven Magyarországon is. A TL Európában nem kapható. Méretben az Audi A6-hoz, az 5-ös BMW-hez és a Jaguar S-TYPE-hoz áll közelebb, de árban kb. $15000-al alattuk van. Azért ilyen "olcsó", mert az USA-ban gyártják, és alkatrészeinek 45 százaléka megegyezik az Accord-éval. Az Accord a Honda néven forgalmazott legnagyobb személyautó, ezt többféle felszereltségben (pl. 3 féle motorral) meg lehet venni, de a legnagyobb is alatta marad a TL felszereltségének és teljesítményének.

2000. október 7. szombat

A hétvégét az autószalonok felkeresésével töltöttük. San Diegoban két Acura szalon van, de mindkettőnek ugyanaz a tulajdonosa (http://www.cush.com/). Szombaton elmentem a távolabbihoz, kicsit közelebbről megszemlélni az internetről már jól megismert kocsikat. Amint beléptem, egy eladó rögön odajött hozzám. Mondtam neki, hogy engem a TL érdekel, erre kinyitott egyet, majd megkért, hogy várjak ott, kihoz egy rendszámot, és már mehetünk is egy próbakörre. Volt egy kis időm egyedül végigtapogatni a műszereket, kinyitogatni és eltekergetni a mozdítható alkatrészeket. A próbakör teljesen meggyőző volt, egyetértettem az autós magazinokkal, nagyon megéri ez a kocsi az árát. Az eladó teljesen korrekt volt, egyáltalán nem próbált erőszakoskodni, de azt még az elején megkérdezte, hogy még aznap meg akarom-e venni az autót. Árról nem is beszéltünk, nem akartam mutatni, hogy nagyon tetszett amit láttam.

2000. október 8. vasárnap

Ebben a szalonban a választható 9 szín (fehér, gyöngyház-fehér, ezüst, arany, bordó, lagúna zöld, sötétzöld, sötétkék, fekete) közül csak 4 volt élőben látható, de azok nem nagyon tetszettek. A katalógusban levő színminták alapján a lagúna zöld ígérkezett a legérdekesebbnek, a többi mind elég hétköznapinak tűnt. Felhívtam egy távolabbi autószalont, kiderült, hogy nekik épp van ebből a lagúna zöldből, így vasárnap oda mentünk el körülnézni. Itt is nagyon nyájasan fogadott az eladó, gondolhatta, hogyha már a szín kiválasztásánál tartunk, akkor közel állunk a vásárláshoz. Megmutatta a lagúna (metál) zöld festésű, páfrányzöld bőrülésű autót, de hiába meregettük a szemünket, a kocsi kívülről-belülről szürkének látszott. Adél most látta először az autót életben, sajnos egyáltalán nem tett rá jó benyomást. Túl öregesnek, merevnek és élettelennek találta.

Mondtam neki, hogy a 3.2 literes motor azért elég fiatalosan mozgatja ezt a kasznit, de értettem, hogy mi nem tetszett, a színek túl konzervatívak, a világos bőr pedig felesleges luxust sugall. Nekem a sötétkék vagy sötétzöld szín tetszett világosbarna ülésekkel, de ezekből a színekből valóban hiányzott a fiatalosság és a sportosság. A kívül-belül fekete kocsi nagyon dögös volt, de hát azt képtelenség tisztán tartani, valamint szerintem a teljesen sötét, misztikus autók általában erőltetettek és túl agresszív kinézetűek. Ezen a ponton kicsit el voltunk szontyolodva, majdnem fel is adtuk a dolgot, mivel ennyi pénzért nem akartunk olyan autót venni, amivel nem vagyunk teljesen megelégedve. Megnéztük a szomszédban levő Audikat, az A6 állt a TL-hez legközelebb, de az jelentősen többe került, az árban közelebb álló A4 pedig jóval kisebb és szerényebben kidolgozott volt a Hondánál. Visszaballagunk hát az Acura-k közé, ahol újra szemügyre vettük a színeket. Eddig nem nagyon foglalkoztunk az ezüstmetál/fekete színösszeállítással, mivel egyikőnk sem szereti túlságosan a fekete bőrt, és az ezüstszínű autókért sem vagyunk oda, de a TL-nek ez a párosítás nagyon jól állt, a fekete fiatalos és agresszív, az ezüst pedig sportos, így az összhatás már egyáltalán nem öreges. Érdekes, hogy eddig szinte észre sem vettük az ezüst kocsit, de kicsit szemügyre véve rájöttünk, hogy mindkettőnknek tetszik, eloszlott minden bizonytalanságunk.

Pár perc tanácskozás után az ezüst színnél állapodtunk hát meg, be is mentem az eladóval megtárgyalni az árakat. Amerikában az új autókkal kapcsolatban két árat lehet tudni, az egyik az ajánlott fogyasztói ár (MSRP: Manufacturer Suggested Retail Price), a másik a szalon által a gyártónak fizetett beszerzési ár (Invoice Price ). A kettő különbsége az autószalon haszna. Az ajánlott árból lehet alkudni attól függően, hogy mennyire kelendő az adott típus. Mivel több szalontól is meg lehet venni ugyanazt a kocsit, kénytelenek versenyezni az árakkal és ezt többnyire meg is teszik. Az interneten is lehet autókat venni, ennek az az előnye, hogy nem kell az eladóval alkudozni. Megnéztem, hogy a legjobb internetes autóáruház a Carsdirect.com mennyiért adja a TL-eket: az ajánlott ár alatt $500-al lehetett náluk megvenni őket. Az eladó teljes árról indított, hosszas alkudozás után ment le -$500-ra. Nagyon erőltette, hogy vegyem meg még aznap a kocsit, de én tudtam, hogy ha kis időt szánok rá, az internet segítségével ki tudom tapogatni a lehető legjobb árat.

2000. október 9. hétfő

Az interneten folytattam a keresgélést, már tudtam, hogy milyen autót akarunk, most az árajánlatokat kellett begyűjteni. Több olyan szolgáltatás is van, ahol az adataimat továbbítják a autókereskedőknek, akik telefonon vagy email-ben ajánlatot tesznek. Ezeket a szolgáltatásokat és az egész autóvásárlási procedúrát részletesen összefoglalja a Carbuyingtips.com, ez alapján több helyen is kértem árajánlatot. A legjobb ajánlat a hozzánk közelebbi  Cush szalontól jött, $1300-al az ajánlott fogyasztói ár alatt. Felhívtam a távolabbi Cush szalonban azt az eladót, akivel szombaton beszéltem és megkérdeztem tőle, hogy milyen árat tud mondani. Azt mondta, hogy ezek az autók nagyon kelendőek és jóval olcsóbbak a konkurenciánál, így nem tud az ajánlott fogyasztói árból engedni. Hihetetlen, hogy ugyanaz a cég ennyire különböző árat ajánl azoknak akik csak besétálnak a szalonba és azoknak, akik az interneten keresztül érdeklődnek. Gondolom pontosan tudják, hogy az internetes vásárlók sokkal több információval rendelkeznek, velük nem érdemes keménykedni. Elmondtam ennek az eladónak, hogy nekem már van egy jóval jobb árajánlatom, így az övé nem versenyképes. Nagyon tudni akarta, hogy mi az a másik árajánlat. Gondoltam, ha már egyszer ő ilyen sunyi módon kezdte az áralkut, akkor én is tréfásra veszem a stílust, ezért azt mondtam neki, hogy $1500 az ajánlott ár alatt. Emberünknek a szeme sem rebbent, azt mondta, hogy menjek be az irodájába és ennél jobb árat fog mondani. Nekem nem volt kedvem feleslegesen utazgatni, inkább megkérdeztem, hogy mi az ő legjobb ajánlata, de erre nem volt hajlandó válaszolni. Sőt, még ki is akadt, amikor elmondtam neki, hogy természetesen az ő legjobb ajánlatát meg fogom mondani a másik eladónak, és hagyni fogom őket, hogy versenyezzenek. Felhívtam persze azt a helyet is, ahol a lagúna szürke autót láttuk, és mondtam nekik, hogy máshol fogom megvenni az autót, mert ott $1500-at engednek el. Érdekes módon rövid huzavona után ők is hajlandónak mutatkoztak ugyanennyiért eladni az autót, de hát sajnálkozva mondtam nekik, hogy az ugyanannyi most már kevés, ez alá az ár alá kell licitálniuk. Megállapodtunk $1600 árkedvezményben, de abban maradtunk, hogy pár napra még szükségem van a döntés meghozásához. Felhívtam azt az eladót, aki az $1300 kedvezményt ajánlotta az interneten keresztül és előadtam neki, hogy közben begyűjtöttem egy $1600-os ajánlatot, ami miatt már érdemes lenne távolabbi szalonban megvásárolnom a kocsit. Azt mondta, hogy ennyiért ő is oda tudja adni, de lejjebb nem tud menni. Ezen a ponton úgy éreztem, hogy további kavarásokkal talán még lejjebb lehetne pár száz dollárral srófolni az árat, de úgy döntöttem, hogy itt megállok. Ennek fő oka az volt, a Cush készletét az interneten meg lehet nézni, és láttam, hogy csak egy darab olyan ezüstszínű kocsijuk van, amiben benne van a navigációs rendszer (összesen 15 db volt raktáron, ezek közül csak kettőben volt navigáció, a másik fekete volt).  Egy másik szalonban azt mondták, hogy ezüstszínűt csak januárra tudnak rendelni, mert néhány színre várakozás van. Lehet, hogy ez nem volt igaz, mindenesetre megijedtem, mert nekem egy héten belül meg kellett vennem a kocsit. Ez az ár $1200 hasznot jelentett az eladónak, ami 4.3%-nak felel meg. Az internetről tudtam, hogy ez nagyon jó ár, ennyiért a 2000-es modelleket szokták eladni, ez pedig már egy 2001-es évjárat volt. Szinte egy egész (munka)napom elment a telefonálgatással, nem volt több energiám és kedvem küzdeni további kedvezmények eléréséért. 

2000. október 10. kedd

Megbeszéltem telefonon az eladóval, hogy félreteszi nekem az ezüstszínű gépet, este pedig bemegyek hozzájuk aláírni a szerződést. Csekkel akartam fizetni (a banki átutalás gyerekcipőben jár az USA-ban), ezért felhívtam a bankomat, nehogy meglepődjenek, amikor megérkezik a vaskos csekk. Azt mondták, hogy pedig meglepődtek volna, mivel péntekig még nem használhatom a részvényszámlámon levő készpénzt, ugyanis 10 munkanapnak kell eltelnie azután, hogy átutaltam rá a folyószámláról. Ez nem volt túl jó hír, mert így péntekig várnom kellett volna a kocsi megvásárlásával. Mindenesetre le akartam rakni az előleget, nehogy eladják az egyetlen ezüst autójukat. Napközben még hívogatott a másik két szalon, $1700 kedvezményt ajánlottak, de elmondtam nekik, hogy mivel az elején pimaszok voltak, és teljes áron akarták eladni a kocsit, így inkább a másik helyen fogom megvenni, ők érdemlik meg ezt az üzletet. Jó érzés volt felbosszantani őket, ugyanis ezek az emberek azt hiszik, hogy jajjde nagyon ravaszak és tökéletesen tudják manipulálni a vásárlót. Hát engem sajnos nem sikerült manipulálniuk, rajtuk maradt az autó.

Este elmentem lerakni az előleget és aláírni a papírokat. Az eladó megkért, hogy mutassam meg neki a csekk-könyvemet, és hogy adjam meg az adataimat, hogy leellenőrizzék a hitelképességemet. Nem igazán értettem, hogy miért érdekli őket, hogy hitelképes vagyok-e (ezt mindenkiről pontosan nyilvántartja két nagy cég), de nem zavart a dolog, úgyis tudtam, hogy minden rendben van. Pár perc múlva visszatért a srác, azt mondta, hogy tudják, hogy csak három nap múlva lehet kiváltani a csekket, de mivel semmi gyanús jel nem mutat arra, hogy nem fogják megkapni a pénzüket, most rögtön elvihetem az autót! Mit mondjak, csak lestem, ugyanis nekik egyáltalán nem volt érdekük, hogy ekkora szívességet tegyenek, így is, úgy is aláírtam volna a szerződést. Ha akartam volna, másnap kiüríthettem volna a részvényszámlámat és a kocsival Mexikóba távozhattunk volna, lehet, hogy soha nem találtak volna meg. Úgy döntöttem, hogy túl sok munka lenne ilyen hirtelen kiköltözni az apartmanunkból, így nem szaladtunk el a pénzzel és a kocsival :-)

Öt nappal a döntés meghozatala után már kezemben is volt a kulcs. A kocsit gyorsan lemosták (pedig teljesen tiszta volt), teletankolták, megmutogatták néhány trükkösebb dolog használatát, és már mehettem is az utamra. Nem hittem, hogy még aznap hazavihetem, ezért egyedül mentem a szalonba, így ott álltam két kocsival, Adélért el kellett mennem, hogy haza tudjuk hozni a másikat is.

Az út teljesen szürrealisztikus volt, olyan hirtelen történt az egész, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ez most valóság, vagy csak elképzelem az egészet. Az autó halkan és magabiztosan siklott az autópályán, eközben a navigácós rendszer női hangon emlékeztetett, hogy mennyi idő múlva és merre kell fordulni, hogy hazaérjek. Amikor be kellett parkolnom a szokásos helyre a ház előtt, és a hirtelen túl kicsinek tűnő parkolóba alig tudtam betuszkolni a kocsit, rájöttem, hogy valóság ez, megvettük életünk első új autóját, és ráadásul nem is akármilyet!