Itt 3 napos hétvége van a Függetlenség Napja tiszteletére. Hiába esik július 4. hétvégére, hétfőn nem kell dolgozni. Most vasárnap éjjel van, délután aludtam pár órát, így nem vagyok álmos, próbálom levélírással tölteni az időmet.

Szerdán Adéllal a Shasta hegyhez mentünk el kirándulni. Pontosabban 18 új állomást tervezek Chico-tól északra az I-5 autópálya mentén, Redding-ben és a Shasta tónál. Az egész tervezésre 1 hetet adtak, szerintem a rendes munkához 3 kellett volna, de itt ez a divat, minden azonnal kell. Nem akartam úgy elkészíteni a terveket, mint néhány hete a Chico-tól délre eső területen, ahol anélkül dobáltam fel a térképre az állomásokat, hogy valaha is jártam volna a környéken. Az északi terület már korántsem olyan lapos mint a déli, ezt meg kellett személyesen is nézni. Eredetileg úgy volt, hogy az RF menedzser is velem jön terepszemlére, de az indulás reggelén lemondta, mert adtak neki valami sürgős feladatot. Így Adéllal indultunk neki az útnak. Szereztem egy GPS-t, így az utóban pontosan tudtuk, hogy merre haladtunk, mivel a $8-ért vásárolt digitális térképprogram (Microsoft Streets 98) egy utcaszintű térképre rajzolt rá az aktuális pozíciónkat.

Adél meglepődött amikor megtudta, hogy neki kell vezetnie, azt hitte, hogy olvasgathatja majd útközben a Kalifornia útikönyvét. Mivel nekem kellett kezelnem a számítógépet és kitalálni, hogy merre menjünk, ő kényszerült rá a sofőrködésre. 2 órát haladtunk az 5-ös autópályán észak felé, amíg elértük Redding-et. Itt végigjártuk szinte az egész várost, felkutattuk a már létező tornyokat, és bejelöltük a térképen a lakott területeket. Ez alapján el tudtam már dönteni, hogy 4 állomást fogunk a városban építeni. Redding a nagy kaliforniai síkság legészakibb pontján fekszik, itt érnek össze a keleti és a nyugati hegyvonulatok. A városon keresztülhaladó Sacramanto folyót felduzzasztották egy völgyzáró gáttal, így keletkezett a Shasta folyó. Mivel a tavon is lefedettséget akarunk biztosítani, ezt is körbejártuk. Keresztülmentünk a gáton, ami nekem sokkal jobban tetszett mint a Las Vegas melletti híres Hoover gát, ami sokkal magasabb ugyan, de nem ilyen széles. A tó nagyon szép, a vizet magas hegyek veszik körbe, az emberek motorcsónakokban élvezték a 41 fokos meleget. :-)

Mi a hőségre felkészülten érkeztünk, megfelelően szellősen voltunk öltözve. Az igazság azonban az, hogy szinte alig kellett kiszállni az autóból, bent pedig a légkondi teljesen kellemes hűvöset produkált. Amikor megálltunk például a gátat lefényképezni, akkor hallottuk csak, hogy a hűtőventillátor pörög mint az őrült. A sötétkék színű festés rendesen szívta magába a napsugarakat. Már Reddingtől délre láttuk egy távolabbi úticélunkat a Shasta hegycsúcsot. Ezt a hegyet az irodában néztem ki egy domborzati térképről, Reddingtől még egy órát kellett haladnunk, hogy odaérjünk. A hegyet már 150 kilométerről tisztán lehetett látni, és mivel jóval az alföld fölé emelkedik (4200 méter magasan) messziről is érzékelhetőek az óriási méretei. Fenséges látványt nyújt a kánikulában a havas csúcsa.

A képekre rákattintva nagyobb felbontásban meg lehet őket nézni. Az alsó kép közepén levő fenyő tetején egy kék madár ült. Látod?

A hegy alatti városkában begyűjtöttünk prospektusokat, ha lesz kedvünk megint eljönni, akkor pontosan fogjuk tudni, mit érdemes megnézni. Egy út meglepően magasra felvezetett, a számítógép közben szépen mutatta, hogy merre haladunk, nem tudtunk volna eltévedni. Az út a végén a hóban szálltunk ki az autóból. Mi kánikulához voltunk öltözve, így szandálban tapostuk egy kicsit az olvadozó havat. Nem volt hideg, az autó hőmérője 19 fokot mért. A hó szépen olvadozott, kis patakok csordogáltak lefelé. Ahol megálltunk, már nem nagyon voltak fák, csak néhány cserjenagyságú fenyő. Lejjebb gyönyörű fenyvesek vették körbe a szinte teljesen körszimmetrikus hegyet. Nem maradtunk sokáig, mert nem akartam túl későn hazaérkezni. Útközben megálltunk egy outlet mall-ban, ahol vettünk néhány Ralph Lauren márkájú ruhadarabot. Nem is vásárolunk szinte semmit teljes áron, csak leárazásokban utazunk. Ez a Ralph Lauren itt egy jó drága márka, az elnyűhetetlenségéről híres. Vettem magamnak egy inget, az eredeti ára $70 lett volna, többszörös leárazás után ideadták 20-ért. Kíváncsi leszek, hogy tényleg olyan sokáig bírja-e majd a gyűrődést.

Az alábbi képet az autópályán hazafelé készítettem, miközben Adél fogta a kormányt. A sávokat elválasztó bokroknak épp most virágoznak. A kép naplemente előtt pár perccel készült, az autó árnyéka teljesen vízszintes volt.

A 3 napos hétvégén eredetileg el akarunk menni San Francisco-tól északra a tengerpartra (még nem jártunk arra), de inkább úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk. Adél szülei megérkeznek ezen a pénteken, 3 hétvégén úgyis folyamatos jövés-menésben leszünk. Talán szerencséjük lesz és nem lesz olyan kánikula, mint 1-2 héttel ezelőtt (~41 C), most szépen lehűlt a levegő, a napi csúcs 35 C alatt van. Mivel nincsen semmi csapadék, a szárazság miatt ez a meleg teljesen elviselhető, estére ráadásul le is szokott hűlni, most (éjjel 1:45) például 16 C van kint. Ha megint visszajön a hőség, akkor legfeljebb elmegyünk a Shasta hegyhez, ott kellemesen langyos az időjárás.

Azt hiszem írtam már, hogy vettem a digitális fényképezőgépemhez egy nagyobb memóriakártyát. Az eredeti 8 Mb-os volt, vettem bele egy 16-osat, amire 75 kép fér fel. Ez az új $34-ba került, a régit elárvereztem az interneten. $10-os kikiáltási árról indultam, egy hét alatt feltornázták az összeget $32-ra! Hát ez nagyon tetszik, 2 dolcsiért jutottam hozzá 2x akkora kapacitású digitális filmhez. Nagyon jó ez az internetes árverés, vettem is gyorsan 50 eBay részvényt (a legnagyobb internetes árverező cég), szerencsére emelkedett is az árfolyama az utóbbi napokban.

Ennyit mára!

Pá: Ottó

HOME