2002. július 7. (Második nap délután)A végtelen távolságokat látva úgy döntöttünk, hogy nem megyünk túl sok helyre, inkább egy kisebb területet járunk be tüzetesebben. A Moro szikla melletti hegyoldalon és fennsíkon van az óriás fenyők egyik legnagyobb csoportja, ezt a részt nevezik Giant Forest-nek, azaz óriás erdőnek. Szerencsére itt nem voltak túl sokan, így igazán élvezni lehetett az erdő szépségét. Olyan hangulatunk volt, mintha egy mesebeli erdőben járnánk az óriások földjén. Adél azt mondta, hogy Shrek és a szamár bármelyik pillanatban előbukkanhatott volna a fák közül.
Az itt élő óriásfenyőket latinul Sequoiadendreon giganteum-nak hívják, angolul sequoia a nevük. A sequoia-nál ugyan van magasabb, szélesebb és öregebb fafajta, a sequoia abban csúcstartó, hogy ez nő meg a világon a legnagyobb tömegűre, általában 1000 tonna fölött van a súlyuk. A fák átlagosan 1500 évesek, a legöregebbek 3000 éves körül vannak. Azért nőnek ekkorára és azért érnek el ilyen idős kort, mert szinte semmi nem tud nekik megártani, kártevőkre és betegségekre érzéketlenek, a villámokat és az erdőtüzeket is túlélik, a kérgük ugyanis tűzálló anyagot tartalmaz. Egyetlen dolog vezethet a pusztulásukhoz, ha a talaj szerkezete a hosszú évek alatt megváltozik, a fa kidőlhet. A gyökereire nem nagyon tud támaszkodni, mert a gyökérzet szétterül ugyan, de csak egy méter mélyre nyúlik le.
A gyökerek nyomásra érzékenyek, ezért a fák között nem nagyon szabad mászkálni. Az egész parkban tilos a dohányzás, de szerintem nem csak a tűzveszély miatt, hanem azért is mert Kaliforniában nyilvános helyeken ezt törvény tiltja. Amióta az óriásfenyők lakhelyét nemzeti parkká nyilvánították, a villámok okozta erdőtüzeket keletkezésük után rögtön el szokták oltani, de csak nemrég jöttek rá, hogy ezzel ártanak az sequoiaknak! A fákon a tobozok ugyanis akár 20 évig is zöldek maradnak, az erdőtüzek szárítják ki őket annyira, hogy a magok ki tudnak hullani. A tüzek általában nem ártanak az óriásfenyőknek, ellenben kitisztítják az aljnövényzetet, így helyet csinálnak a következő generációknak.
Ha egy fa kidől, az akár ezer éven keresztül is ott maradhat, egy darabig eltart amíg lebomlik. Néhány ilyen kidőlt fa keresztmetszetén bejelölték, hogy melyik évgyűrű melyik évben keletkezett, az egész huszadik század csak egy vékonyka sáv volt a fa külső keresztmetszetén. Az óriásfenyők minden mérete lenyűgöző, például a kérgük 30 cm vastag, de érdekes, hogy a tobozaik csak 4-5 centiméteresek.
Egy kidőlt fába vájt alagúton (Tunnel Log) keresztül vezetett az út a Félhold rét (Crescent Meadow) felé. A sűrű erdő közepén lenyűgöző látvány volt a vadvirágokkal teli tisztás, itt lehetett igazán felfogni ezeknek az óriási fáknak a méretét, mert itt egyszerre elfértek a látómezőnkbe. Szembe jövő turisták mondták, hogy a rét túloldalán egy medvét láttak, ha sietünk, talán még ott találjuk. A rétet szinte teljesen elárasztotta a körülbelül térdig érő víz, egy kidőlt fán lehetett keresztülmenni. Gyorsan előkaptam a fényképezőgépemet, és körülnéztem a másik oldalon, de a medvének nyomát sem láttam. Később hallottuk, ahogy a távolban valakik kiabáltak és tapsoltak, úgyhogy a medve arrafelé járt.
|