2002. július 7. (Második nap)
Másnap reggel újult erővel indultunk vissza a park felé. Most volt időnk az úton megállni, és néhány képet készíteni. Szomorúan tapasztaltam, hogy egy porszem került valahogyan az objektívbe, ami egy sötét foltként jelentkezett az ezután készült összes képen. Sajnos ez a probléma azóta sem múlt el, úgyhogy el kell majd küldenem a fényképezőgépet a szervizbe, hogy szedjék szét és tisztítsák ki. Az ide felrakott képekből kieditáltam a foltot, ami főleg a panorámáknál elég nagy munka volt, mivel a panoámák összes darabjában meglátszott.
Hihetetlen, hogy micsoda porfészek falvakon vezetett keresztül az út! Az elhagyott benzinkutak, az összedőlés előtt álló kihalt épületek, a baljós kinézetű tanyák mintha valami film díszleteinek lettek volna felépítve. Volt egy szalon is, gondolom oda járnak az emberek szórakozni hétvégeken. Ezeken a helyeken a fotózás miatti megállást valamennyire időpocsékolásnak éreztük, de ez is hozzátartozik a környék hangulatához, és nem akartuk, hogy az összes képünkön csak fák szerepeljenek.
|
|
|
|
|
|
)
)
)
)
)
)
Újra végigküzdöttük magunkat a szerpentineken (kb. 20 km), útközben szépen lehetett látni, ahogy a növényzet változott. Ahogy a völgyből tartottunk a csúcs felé, egyre inkább eltünedeztek a szárazságtűrő pozsgások, a magasság növekedtével egyre magasabbak lettek a fák, végül a hegy tetején megpillantottuk az óriásfenyőket. Egy jó nagy parkolót építettek az óriásfenyők között egy tisztáson, remélhetőleg nem kellett emiatt fákat kivágniuk.
|
|
|
|
|
|
)
)
)
)
)
)
A park bejáratától kezdve a látképet a 2000 méter magas Moro szikla uralja, aminek egészen az aljáig vezet egy erdei út, onnan pedig kiépített lépcsőn lehet a csúcsra felmászni. Az 50-es években nagyon népszerűvé vált ez az erdő, de akkoriban még más szokások voltak, a park belsejében építettek szállodák, autóparkolókat, valamint elég sok erdei utat. Azért olyan kanyargós a hegytetőre felvezető szerpentin, mert a puhább kőzeteket követve építették meg az utakat. Lenyűgöző, hogy a Sierra-Nevada hegységrendszernek milyen kis részén épültek utak, annál több turistaút van, jó pár évbe beletelne mindegyiket végigjárni. Innen indul a Sierra-Nevada hegységet átszelő kb 110 km-es túristaút, (High Sierra Trail) ami a hátizsákos kirándulók egyik kedvence.
|
|
|
|
)
)
)
)
A Moro sziklára vezető út elején egy tábla elmagyarázza, hogy villámlás esetén életveszélyes a csúcs közelében tartózkodni. Onnan lehet tudni, hogy villámlani fog, hogy sötét felhők gyülekeznek, sziszegő hangot lehet hallani, vagy érezni lehet az elektromos töltést a hajunkon vagy az ujjaink hegyén. Mivel semmi jel nem mutatott közelgő villámlásra, folytattuk felfelé az utunkat. Ahogyan haladtunk, a perspektíva folyamatosan változott, talán félúton volt a leginkább lenyűgöző a kilátás, mert a hegycsúcsról minden távolabbnak tűnt. Az úton találkoztunk magyarokkal, ők LA-ből jöttek, csak 1 napig maradtak. Nem sokat beszélgettünk velük, de jó fejnek tűnnek. Adél éppen azt mondta, hogy ez a park jobb, mint a Yosemite, amikor szembe jöttek. Pedig már megszoktuk, hogy akármit beszélhetünk egymás között, más úgysem érti meg. A Moro szikla teljesen kopasz, az időjárás viszontagságai simára koptatták. A távolban látszott jó néhány hegycsúcs, amelyek már túl magasak voltak ahhoz, hogy fák nőjenek rajtuk.
