Második nap - szombat (Adél)
Reggel 6 órakor ébredtünk, ami Kaliforniai idő szerint már reggel 9 volt. Magyarországhoz képest 12 órával jártunk hátrébb, ami felettébb megkönnyítette a hazatelefonálás időpontjának kiszámítását :-). Korán útra keltünk, hogy még a többi turista felébredése előtt elérjük az útikönyv által megjelölt egyik legszebb kilátópontot. Ez a sziget északkeleti részén, A Na Pali tengerparton van, a hegyek felől lehet a Kalalau völgyre lenézni.
Nyugat felé indultunk az 50-es, majd az 550-es úton a Waimea Canyonon keresztül. Szerintem ezen a napon volt a legszebb a természet, számomra teljesen szokatlan, erőteljes, élénk színeket produkált a fény. Az egyik zöldet "hihetetlen zöldnek" neveztem el, mert az egyszerű világos zölddel még nem árulnék el semmit az igazi árnyalatról. Utunk során kis falvakon haladtunk át, és meglepve tapasztaltuk, hogy minden tele van szabadon szaladgáló kakasokkal és tyúkokkal. Az autó ablakait letekertük, élveztük a semmihez sem fogható, mindent áthatoló édes virág és guava illatot.
Kauai tyúkcsalád
)
Az útjelző táblákkal, vagy inkább a hiányukkal már itt meggyűlt a bajunk, de a kocsiban lévő elektronikus iránytű segített bennünket tájékozódni. Néha egyszerűen elfelejtették feltüntetni, hogy éppen melyik úton haladtunk. Elsőként Waimea Canyon egyik kilátópontjánál álltunk meg, amit Mark Twain "Óceánia Grand Kanyonjának" nevezett. Ami igaz az igaz, hasonlóság van közöttük -mint minden más nagyobb kanyon között- de össze nem téveszthető az igazival! Az egyik útikönyv azzal állt elő, hogy még talán jobb is, ha ezt nézzük meg, mint az igazit, mert itt legalább nincs tömeg...
Reggel szembe sütött a nap, ezért elég nehéz volt jó fényképet készíteni. Egy kép nem is lett volna elég a perspektíva érzékeltetéséhez, Ottó hét kockából illesztett össze egy panorámát:
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
